Barokk kori kolostori gazdálkodás
Egy kolostor mindennapjait és gazdálkodási lehetőségeit a 18. században is meghatározta fekvése és környezetének infrastruktúrája, legyen szó városról vagy vidékről.
Az 1638-as alapítású pápai kolostor már az első évtizedekben sikerrel kamatoztatta a mezővárosi lehetőségeket: a településen belüli hittérítés mellett iskola fenntartásával, társulatok szervezésével, templomépítéssel, és gondot viselt a környékbeli egykori pálos kolostorok – Vázsony, Csatka, Porva, Enyere – birtokainak visszaszerzésére is. Ennek eredményeképpen 1750-re újból birtokba vehették többek közt Karakót és a karakói vámot, vázsonyi erdőségeket és szántókat, vagy az itt szereplő Tima pusztát, miközben Pápán többféle ingatlanjuk és allodiális földjük volt, Győrött pedig házuk.
Falusias, természetközeli környezetben bontakozott ki a 18. századi Nosztra (Márianosztra) gazdálkodása, amely két nagyobb birtoktestre – Nosztra jobbágyfalura és a Csata-gémi birtokra – épült, Pápához hasonlóan visszaszerezve a közeli, elpusztult Toronyalja fundusait.
A pálos földeken búza, árpa, rozs, köles, kukorica, dohány, kender termett. Szőlőinek köszönhetően a kolostor önellátó volt: a bort miseborként, kolostori fogyasztásra, és nosztrai fogadójukban mérve hasznosították, feldolgozásához présházat, ötfolyosós, boltíves kőpincét építettek. Gyümölcsösük termése frissen, aszalóházban szárítva és pálinkává főzve fogyott el, utóbbi többnyire kocsmában értékesítve. Állattartásuk szarvasmarha, juh és birka tartásában merült ki, sertéskondáikat makkoltatták. Volt még ezen kívül fűszerkertjük, méhesük, serfőzőházuk, malmuk, mészárszékük és füstölőjük, fogadójuk, valamint városi házuk a két, viszonylag közel eső püspöki székhelyen: Esztergomban és Vácott. Az összetett gazdálkodásnak köszönhetően Nosztra számos más pálos kolostort képes volt anyagilag támogatni.
Monastic agriculture in the Baroque Period
In the 18th century, the everyday life and agricultural potential of a monastery was also characterized by its location and surrounding infrastructure, whether in cities or the countryside.
The monastery in Pápa, founded in 1638, successfully made good use of its potential as a market town in its early decades: besides the missionary work, they managed a school, formed societies, built a church and were responsible for the recovery of properties of the former Pauline monasteries nearby – Vázsony, Csatka, Porva and Enyere. As a result, by 1750, they could reclaim Karakó and its customs, as well as the forests and fields of Vázsony, in addition to the aforementioned Tima. Furthermore, the Fathers owned other real estate and allodiums in Pápa as well as houses in Győr.
The agriculture of Nosztra (Márianosztra) in the 18th century flourished in a rustic, semi-natural environment which stood on two main properties – Nosztra vassal’s village and the Csata-gém property. Following Pápa’s example, the Order retook the destroyed parcels in nearby Toronyalja.
The Pauline Fathers cultivated wheat, barley, rye, millet, corn, tobacco and hemp in their fields. Thanks to its vineyards, the monastery was self-sufficient: the Fathers used their wine as sacramental wine, for their own consumption and sold it in their inn in Nosztra; they built a winery and an arched stone cellar consisting of five corridors for processing. The fruits they collected from their orchards were processed in a food dryer or in the distillery before being sold in their inn. Their livestock included cattle, sheep and swine by following the practice of pannage. In addition, they owned herb gardens, beehives, a brewery, a mill, a slaughterhouse, a smokehouse, an inn and houses in the two episcopal seats nearby: Esztergom and Vác. Nosztra could aid several other monasteries due to the complex agricultural infrastructure they had.