Pálos irodalom
A középkori pálos irodalom a 15–16. századra nyerte el egyedi arculatát: az ezt megelőző időszakban, és még a reneszánsz magyarországi kezdetekor is nagyobb erénynek számított a buzgó, imádságos és erényekben gazdag élet, mint a tollforgatás és a szellemi alkotás. Ennek köszönhető, hogy a középkori rendi irodalmat főként a szerzetesi élettel kapcsolatos művek és műfajok jellemzik, miközben a rend egyre élénkebben reagál a korszellemre. A reformáció megjelenésével például köztük is akadt hitvitázó szerzetes.
A rend újjászervezése a pálos irodalomban is új fejezetet nyitott: megszaporodtak a teológiai és lelkiségi témák, valamint a 16. századi rendi krónikásnak, Gyöngyösi Gergelynek is egyre több folytatója akadt.
A magyarországi rendi irodalom fénykora azonban kétségkívül a 18. századra tehető: ekkor alkottak a legnevesebb prédikációszerzők (Csúzy Zsigmond, Alexovics Vazul, Simon Máté), valamint a klasszicista költészetéről ismert Virág Benedek és Kreskay Imre, Ányos Pál, aki elsőként nevezte II. Józsefet kalapos királynak, vagy Verseghy Ferenc, a Marseillaise első fordítója.
Pauline literature
Pauline literature in the Middle Ages became unique by the 15th and 16th centuries: the devotions, prayers and virtues were rated more highly than writings and intellectual creations among the monks in the previous period and at the beginning of the Renaissance in Hungary. This is why the literature of the Order in the medieval period is characterized by the works and genres about monastic life, while the Order provides more vivid answers for the spirit of the age. Monks disputed doctrines after the Reformation.
The reorganization of the Order started a new chapter in Pauline literature: topics of theology and spirituality became more common, moreover, the number of followers of Gergely Gyöngyösi, the Pauline chronicler in the 16th century, increased.
The golden age of Pauline Literature in Hungary was definitely the 18th century: works of the most nominated preacher-authors (Zsigmond Csúzy, Vazul Alexovics and Máté Simon) moreover, Benedek Virág and Imre Kreskay as well as Pál Ányos – the first to name Joseph II “the king with a hat” – and Ferenc Verseghy – the first to translate the Marseillaise – are all known for their classicistic poetry.