Ki volt Remete Szent Pál (228 körül – 341)?
A Szent Jeromos gyűjteményében fennmaradt legenda szerint gazdag thébai családból származott, művelt és irodalomban jártas volt, amikor 16 évesen elveszítette szüleit, és nővérének férje ellene fordult. A Decius-féle keresztényüldözéskor följelentette őt, ezért az ifjú Pál Alsó-Théba pusztaságába menekült, ahol egy datolyapálmák övezte, tisztavizű forrás melletti barlangban húzta meg magát. A pálma leveléből ruhát szőtt magának, eledele évtizedeken át napi fél cipó volt, amit isteni jelként egy holló hozott számára. Halála előtt nem sokkal meglátogatta őt Remete Szent Antal, akitől azt kérte, hogy Szent Atanáz köpenyébe burkolva temesse el. Antal elment a köpenyért, de mire visszatért, Pál már halott volt. Sírját két oroszlán ásta meg. Az első remete körül valószínűleg kialakult egy laza közösség is, a keleti és nyugati keresztény szerzetesség előképe: tagjai tudtak egymásról, de imádságos magányban éltek és csak istentiszteletre gyűltek össze.
Who was Saint Paul the First Hermit (c. 228 – 341)?
According to the legend from the collection of St. Jerome, Paul came from a wealthy family of Thebes. He was a well-educated, literate person who lost his parents at the age of 16, moreover, his older sister’s husband turned against him. The husband betrayed the young Paul during the persecution of Christians under the rule of Emperor Decius. As a result, he fled to the Lower Theban Desert where he hid and lived in a cave surrounded by date palms and drank from a nearby spring. He weaved clothes for himself using palm leaves and only ate half a loaf of bread per day, which was brought to him by a raven as an act of God. Not long before Paul passed away, he was visited by Anthony the Great who asked that he be buried wrapped in the cloak of St. Athanasius. Before Anthony returned with the cloak, Paul had already died. His grave was dug by two lions. Supposedly, a community was born around the first hermit which formed the basis of Eastern and Western Christian monasticism: the members knew about each other and lived in prayerful solitude yet gathered for church services.