Egy középkori kolostor – az épületekről
Idealizált rekonstrukció a salföldi Mária Magdolna és más kolostorok alapján. (A kialakítás erősen támaszkodik Szőke Balázs rekonstrukciós elképzeléseire)
1. A kolostoregyüttes és kolostori táj. A pálos kolostorok jellegzetes alaprajza a 14. század közepére alakult ki: általában a templom a kolostornégyszög déli oldalán állt, a sokszor kúttal együtt kialakított udvart egyszerű kerengőfolyosó vette körbe. Sokszor csak két oldala épült ki a kerengőnek: a keleti és az eddigi régészeti adatok alapján az északi rész. A különböző funkciókkal bíró épületrészeket fallal vették körbe; az eddigi részleges adatok alapján a kolostoregyüttesen kívül még tovább épületek (pl. istállók és ólak, szárítók) és területek (pl. konyhakert) is, kényelmesen elfértek a lehatárolt területen belül. A falakon kívül kaptak helyet a zajos és kellemetlen szaggal járó tevékenységek, mint pl. a kovácsműhely, de a nagy területet igénylő halastavak, a gazdálkodásra szánt területek jórésze is a falakon kívül esett.
2. A kolostortemplom. A templom alaprajza, kialakítása jellegztetes gótikus jegyeket hordoz, ezeket ma leginkább régészeti feltárások és műemlékes építészeti kutatások alapján tudjuk rekonstruálni, részletekkel kiegészíteni. Kőből vagy téglából épületk, tetejüket zsindely, de a feltárások alapján sok helyütt vörösre égett tetőfedő cserepek (apácacserepek) borították.
2.1. Hajó. A templom általában egyhajós, leggyakrabban kőből és téglából készült hálóboltozata van, s alig szélesebb a szentélytől, amit a beltérben – a pálosokra jellemzően – szűk diadalív választ el tőle. Több mellékoltár is helyet kaphatott benne: számuk nagyban megnőtt egy-egy templomon belül, amikor búcsúengedélyeket kaptak a pálosok, ugyanis egy oltárnál egyszerre csak egy pap gyóntathatott, s minél több hívő érkezett, annál több papra és helyre volt szükség.
A fényt a déli oldalon csúcsíves ablakok, nyugaton a főbejárat felett egy újabb, néhol kör alakú rózsaablak biztosította. Középkori festett üvegablakok a magyarországi régészeti feltárásokból Budakalász plébániatemplomából és Kesztölc-Klastrompuszta pálos kolostorából ismertek jelenleg.
A kolostor felé az északi falon ajtó nyílt; míg a nyugati főbejáraton a hívők, itt a szerzetesek közlekedhettek.
2.2. Szentély. A templom szentélye a hajóhoz kelet felől csatlakozik, általában sokszörgzáródású (a nyolcszög három oldalával zár), ablakai a keleti és déli oldalon csúcsíves mérművesek, boltozata a kései gótikában már biztosan hálóboltozat. A szentély központi részében áll a főoltár, illetve egyik falában a szentségház (pasztofórium), déli részén általában szerzetesi ülőfülkék vagy stallum.
2.3. Sekrestye. A szentély északi részén ajtó nyílik a sekrestyébe vagy egy kis helyiségbe, amelyben sokszor kőből faragott, fali kézmosó (lavabo) volt.
3. Kolostori épületek. A kolostorok elrendezése követett egy logikus és felismerhető sorrendet, de az egyes helyiségek megléte és funkciók ellátása nagyban függött az adott kolostori közösség méretétől, bevételeitől, ellátottságától.
3.1. A sekrestyét követően az elöljárói kápolna következett, amely a meghittebb elvonulást és imádkozást szolgálta a kolostor perjele vagy magasrangú vendégei számára.
3.2. Sokszor ez a kápolna vagy a mellette lévő helyiség szolgált káptalanteremként, azaz a kolostorban tartandó gyűlésenek helyszínéül.
3.3. A nagyobb közösségek tevékenységeinek sorában találhatjuk a könyvmásolást, kódexkészítést. Ennek helye a scriptorium volt, amelynek helye nagyban függött a természetes és ideálisan beeső fénytől, de gyakran a könyvtárral volt egy helyiségben. A kolostori könyvtár helye – más középkori párhuzamok alapján – lehetett különálló helysigéebn (armarium), ahol a könyveket egymás mellé fektetve, tartalmi csoportok (pl. A: bibliai könyvek B) Biblia-magyarázatok C) egyházatyák D) szentek élete) szerint tárolták olyan, nagybetűvel jelölt állványokon, amelyek polcait még külön be is számozták- ezt a számot és betűt feljegyezték a könyvbe is. Minderről pontos jegyzéket is vezettek.
3.4. Némely esetben fűtófolyosó nyomát sejtik a kutatók a kolostori terveken. Ez a folyosó a mellette lévő helyiség kályhájának (a folyosóról nyíló résen történő) fűtését szolgálta, így a fűtendő helyiség füstmentes maradt. A kisebb terekről azt is feltételezik sokszor, hogy lépcsőházként szolgáltak.
3.5. A keleti szárny felett rendszerint emelet volt, ahol a szerzetesi cellák és/vagy a dormitorium, a hálóterem kapott helyet.
„A perjel a testvérekkel aludjon a hálóteremben. A testvérek közül senki sem alhat éjszaka a hálón kívül. Eppen úgy senki sem maradhat egyedül a saját cellájában, hanem minden testvér együtt aludjon a hálóteremben, kivéve a betegeket.” Vitae Fratrum, András egri érsek pálosoknak adott szabályzatából (1297)
A Vitae Fratrum Szombathely Tamás perjelről (15. század vége): „saját cellájába ment, s ott magányosan bezárkózva és mellét a bibliai vámos példájára szenvedélyesen verve, az eget könyörgésekkel és sóhajtásokkal ostromolta.”
A Vitae Fratrum 15. század végéről: ”… a somogyi Szent Péter-kolostorban egy fiatal szabó testvért, aki gyakran teleitta magát borral, az ördögök (mint hisszük) a nyakát kitörve éjjel a cellájában megölték, és az ágy alá dobták.”
3.6. A gazdasági terek, pincék a különböző épülettraktusokban (itt északon) kaptak helyet: ebbe élelmet és innivalót (leginkább bort) tároltak a szerzetesek, illetve az általuk előállított, mindennapi élethez szükséges tárgyakat (pl. kosár, szerszámok).
3.7. A konyha elmaradhatatlan része a kolostornak, a mindennapi élet egyik alapfeltétele. A Salföldön feltárt kolostori konyhában nagy szabadtűzhely nyoma is előkerült a feltárások során.
3.8. A konyha mellett kapott helyet az ebédlőterem (refektórium), ahol étkezés közben felolvasásokkal mélyítették a szerzetesek ismereteit.
A medieval monastery – about buildings
Idealized reconstruction based on the monastery ruins of Mary Magdalene in Salföld and other monasteries. (The design is strongly dependent on the reconstructive ideas of Balázs Szőke)
1. The monastery complex and the monastic landscape The characteristic ground plan of the Pauline monasteries evolved by the middle of the 14th century: the church usually stood on the southern part of the domestic area at the monastery, the quadrangle – which included a fountain on several occasions – was surrounded by a simple cloister corridor. Often only two sides of the cloister were constructed, the eastern and northern parts based on archeological findings to date to be exact. Parts of the buildings with different functions were surrounded by walls; based on the partial dataset uncovered so far, besides the monastery complex, a sufficient amount of room was allocated to other buildings (e.g. stables, chicken coops, drying rooms) and areas (e.g. container gardens) within the confined territory. Activities resulting in noise and unpleasant smells were carried out outside of the walls, e.g. the smithy, but fish ponds that required large territories, just like the majority of the territories that were dedicated to farming, were placed outside the walls.
2. The monastery church. The ground plan of the church and its design consist of characteristic gothic features, but today we can reconstruct and complement them with more details mostly as a result of archeological excavations and on the grounds of research into monumental architecture. The churches were made of stone or brick, while the roofs were covered by roof shingles. However, according to the findings, it is clear that often the roofs were covered by roof tiles that were burnt red (Monk and Nun tiles).
2.1. Nave. Usually, the church consisted of one nave and normally had a net vault made of stone and brick which was hardly wider than the sanctuary. Indoors, it was separated by a narrow triumphal arch – typical of the Pauline monks – and resided many side-altars, the number of which grew significantly in some churches when the Pauline Fathers were granted an indulgence as only one priest could confess at the altar at a time. Therefore, as more believers arrived, more priests and space was needed.
Light shone in through lancet windows on the southern sides, while the western part was illuminated by the sometimes rounded rose windows placed right above the main entrance. In Hungary, archeological findings uncovered medieval stained glass from the Parish Church of Budakalász and the Pauline Monastery of Kesztölc-Klastrompuszta.
The entrance at the northern wall to the monastery was used by the monks, while the believers used the western main entrance.
2.2. Sanctuary. The church’s sanctuary joined the nave from an easterly direction usually ending in a polygon (the octagon closes with three sides); the eastern and southern sides had lancet windows with tracery and its vault was a net vault in the Late Gothic period. In the central part of the sanctuary stood the high altar: on one of its walls resided the tabernacle (pastophorion), while the southern part usually housed the monastic sedilia or the choir stalls.
2.3. Sacristy. A door in the northern part of the sanctuary led to the sacristy or a little room, where a lavabo (wall-mounted sink) carved from stone was normally located.
3. Monastic buildings. The arrangement of the monasteries followed a logical and recognizable order, but the inclusion of certain rooms and the fulfilment of functions largely depended on the size, income and supplies of the given monastic community.
3.1. Beyond the sacristy was the prior’s chapel, which served as a place for rather intimate withdrawal and prayer for the prior or high-ranking guests of the monastery.
3.2. Often this chapel or the adjacent room served as a chapter house where the monks held their meetings.
3.3. The activities of bigger communities included copying manuscripts and writing codices. The place for these activities was called the scriptorium. Its location largely depended on the ideal source of natural light, but was often in the same room as the library. The monastic library – based on different medieval similarities –had its own room (armarium) where the books were laid side by side according to their genres, e.g. A) Biblical books B) Bible commentaries C) fathers D) the lives of saints. The books were stored on scaffolds labelled by capital letters and each of its shelves was marked with numbers. These numbers and letters were also precisely registered in the book.
3.4. Sometimes, researchers assume traces of a heating corridor [corridor is illuminated] on the monastic plans. A hole in this corridor provided heating to the stove in the adjacent room so the room that needed heating remained smokeless. Researchers often assume that the small rooms were used as stairwells.
3.5. Above the eastern wing, there was normally a floor where the monastic cells and/or the dormitory were located.
“The prior should sleep with the brothers in the dormitory. The brothers can only sleep in the dormitory at night. The same is true of the cellars. Nobody can be alone in his own cellar: every brother has to sleep in the dormitory together, except for the sick ones.” Vitae Fratrum: regulation given to the Pauline Fathers by Andrew, Bishop of Eger (1297)
Vitae Fratrum about the prior, Tamás Szombathely (at the end of the 15th century): “he secluded himself in his own cellar and passionately kept beating his chest following the example of the Biblical tax collector, besieging the sky with implorations and sighs.”
Vitae Fratrum at about the end of the 15th century: “...in Saint Peter’s monastery in Somogy, a young tailor brother – who often drank a lot of wine – was murdered by the devils (as is commonly believed) who broke his neck at night in his own cellar and threw him under the bed.”
3.6. The economic places, that is, basements, were placed in various parts in the buildings (here in the North): the monks stored food and drink (mainly wine) here along with the necessary objects for life made by them, e.g. baskets and tools.
3.7. The kitchen was an indispensable part of the monastery, it provided one of the primary conditions of everyday life. Traces of a big open stove were also found during the findings in the monastic kitchen in Salföld.
3.8. Next to the kitchen stood the dining room (refectory) where the monks further broadened their knowledge by reading during their meals. [what can be illuminated]