Romlás és újjászületés Arcok a pálos rendtörténetből Kapcsolatok

Világi kapcsolatok

A rendnek a 14–15. században számos fő- és köznemesi pártfogója akadt, mi több: a hagyomány szerint maga Boldog Özséb is előkelő szülőktől származott. A Mohács (1526) előtti kolostoralapítások több mint fele főúri vagy köznemesi kezdeményezésre történt, de a nemesség és városi lakosság támogatásáról tanúskodik a bkkszentléleki kőfaragványon látható kés és bárd is. Ezek minden bizonnyal a miskolci mészárosok és/vagy csabai Kovács István adományaira és esetleges építkezéseire utalnak.

Kevéssé hangsúlyozott a kutatásban, hogy az egykori kegyurak többsége a reformáció idején felekezetet váltott, a 16. század második felére védelem és támogatás nélkül hagyva a rendet. Ebből az időszakból maradt fenn Perényi Péter története is: a hajdani patrónus, a tőketerebesi kolostort alapító család sarja protestánssá lett, ennek ellenére a terebesi pálos templomba temették. A rendi évkönyvek szerint a templomot minden évben villámcsapás sújtotta, a pálosok szerint azért, mert az ég is megharagudott Perényire.

A 17–18. században a rend fölerősödése ismét elképzelhetetlen volt a köz- és főnemesség nélkül – ekkor a novíciusok egyharmada nemesi származású volt. A pálosok kiváló kapcsolatban voltak a Csákyakkal, Zrínyiekkel, Esterházyakkal, Nádasdyakkal és Széchényiekkel is. A költő és hadvezér Zrínyi MiklósZrínyi az 1662-ben kelt végrendeletében azt kérte, hogy a pálosok Szent Ilona-kápolnájában temessék el, és tíz évig emlékezzenek meg róla imádságban. Temetésekor Kéry János pálos rendfőnök mondta gyászbeszédét.

A rend köré szerveződő világiak már a középkortól fogva önálló közösségként éltek: a konfráteri státusz gyökerei legalább a 15. századig nyúlnak vissza, a barokk korban különféle szentek és erények köré szerveződő vallásos társulatok jelentek meg, ma pedig a Pálos Baráti Kör és a konfráterek jelentik a rendhez kapcsolódó közvetlen világi közösséget, amelyet szervesen egészít ki a pálos templomokba járó hívek közössége.

Secular relations

The Order had several patrons in the 14th and 15th centuries, what is more, legend has it that Blessed Eusebius of Esztergom himself had noble parents. More than half of the monastic establishments before Mohács (1526) were initiated by the nobles or the gentry. However, the nobility and the urban population also supported the idea as can be seen from a knife and a hatchet seen on the carvings of Bükkszentlélek. Presumably they refer to the donations and possible constructions of the slaughterers of Miskolc and or István Kovács from Csaba.

This research places less of an emphasis on the fact that the majority of the former patrons changed denominations during the period of the Reformation and, by the second half of the 16th century, this left the Order unprotected and without support. The story of Péter Perényi survived during the same period: the former patron, whose family established the Monastery of Tőketerebes, became a protestant. In spite of being a protestant, he was buried in the Pauline Church of Terebes. According to the Order’s yearbooks, every single year, the church was struck by lightning. The Paulines explanation for this was that the sky was angry with Perényi.

The strengthening of the Order in the 17th and 18th centuries was once again unimaginable without the gentry and nobility – this time one third of the novices were that of noble descent. The Paulines had a great relationship with the Csáklya, Zrínyi, Esterházy, Nádasdy and Széchenyi families. In his last will in 1662, Miklós Zrínyi, the poet and warlord, asked to be buried in the Pauline Saint Helena Chapel. Moreover, he asked to be commemorated for 10 years in the form of prayers. János Kéry, the Pauline Superior General, gave an oration at his funeral.

Secular people who were organized around the Order had been living as an autonomous community since the Middle Ages. The roots of the confraternity status date back to at least the 15th century. During the Baroque era, religious societies were organized around various saints and virtues, while today the Pauline Fraternal Order and the confraternities are the secular communities connected to the Order. By and large, these consist of the believers attending Pauline churches.