Lelki élet és szentkultusz

Remete Szent Pál kultuszáról

Remete Szent Pál tisztelete már Remete Szent Antal tanítványai körében kialakult, megőrizték sírját, amelyben a sivatagi körülmények mumifikálták a holttestet. Életszentségének híre gyorsan terjedt, 494-ben Gelasius pápa szentté avatta, romlatlan testét pedig 1169-ben Konstantinápolyba szállították. Sokáig itt is maradt a test a szerzetesek gondozásában; az ereklyék egészséget, szerencsét és lelki üdvöt hoztak a hívő középkoriak számára, így törekedtek azok birtoklására, de legalább érintésükre vagy látásukra. Emiatt kerülhetett sor Remete Szent Pál testereklyéjének többfelé válására is, hiszen áldásából minél többen akartak részesülni.

A hagyomány szerint teste 1240-ben egy gazdag polgár közbenjárására Velencébe került, három ujja pedig valamivel korábban a cluny-i apátságba érkezett meg. Remete Szent Pál fejét Konstantinápolyból Rómába vitték, ahonnan IV. Károly császár Prágába szállíttatta, és onnan Karlštein várába, a hatalmas uralkodói erekylegyűjteménybe került.

Nagy Lajos király az osztrák és itáliai szövetségesei oldalán sikeres háborút vívott Velence ellen (1978-1381), amelynek lezárásakor került hazánkba a remeteszent testereklyéje. Gyöngyösi Gergely rendtörténete szerint az uralkodó maga ígérte meg azt, hogy ha győz a háborúban, megszerzi szeretett pálosai számára védőszentjük földi maradványait. Néhány csont ugyan mégis Velencében maradt, de Nagy Lajos valóra váltotta fogadalmát: a testet előbb a budai királyi kápolnában helyezték el, majd onnan a budaszentlőrinci kolostorba szállították át. A remeteszent ekkor Szűz Mária mellett Magyarország társvédőszentjévé vált. Sírja népszerű zarándokhely let, amelyet csak megerősített az, hogy II. Lajos 1523-ben elhozatta a Karlštein várában őrzött fejereklyét is.

A remeteszent népszerűségéhez számos emlék köthető: a zarándoklatoknak köszönhetően jelentős építkezések indultak a budaszentlrinci kolostorban, ahol Remete Szent Pál vörösmárvány sírkövét Dénes kőfaragó mester, pálos testvér készítette el. Hadnagy Bálint pálos szerzetes (aki 1532–1536 között rendfőnök volt) több kéziratból állította össze Remete Szent Pál életrajzát, lejegyezte a hozzá kapcsolható csodákat, amelyek 1422-1505 között történtek. A Matthias Milcher budai könyvkiadó költségén megjelent kötet szövegét nyolc kisebb méretű fametszet illusztrálja, köztük antik mítikus lények is megjelennek. Gyöngyösi Gergely Remete Szent Pálról írott műve, a Decalogus­ – azaz tíz beszéd a rend névadójáról – először Rómában, majd Krakkóban jelent meg 1532-ben. A beszédek alapját római templomukban, a Santo Stefano Rotondóban elmondott prédikációi alkothatták. A kiállított példány a 18. században még a częstochowai kolostor novíciátusának, a Szent Barbara kolostornak a tulajdona volt.

Rögtön a mohácsi csata után a pálosok előbb Felsőelefántra, majd Trencsénbe, Szapolyai János várába menekítették az ereklyét is, de ott az 1527-ben, egy villámcsapás okozta tűzvészben megsemmisült. Remete Szent Pál Velencében fennmaradt csontereklyéjéből 1999-ben a velencei pátriárka küldött egy-egy darabot a magyar és lengyel rendtartománynak.

Az ereklyék kalandos útja és pusztulása ellenére Remete Szent Pál tisztelete a mai napig töretlen és folyamatos, története minden korszakban számos irodalmi és képzőművészeti alkotás témája volt. Csodatételei sem korlátozódtak ereklyéje köré, hiszen pl. még a 18. században a lengyelek a pestisesek patrónusának tartották, mivel a járvány csodás módon a czestochowai pálosokat mind megkímélte.

The veneration of Saint Paul the First Hermit

The disciples of Anthony the Great venerated Saint Paul the First Hermit, they kept the sepulcher of the saint where the body was mummified by conditions in the desert. The holiness of his life had spread fast, Pope Gelasius I canonized him and his incorrupt body was transported to Constantinople in 1169. For a long time, the monks kept the body since his relics granted health, luck and salvation for medieval believers, so many wanted to possess or at least touch or see them. That is the reason behind the division of the bodily relics of Saint Paul the First Hermit because more and more people wanted a share of his blessedness.

According to traditions, although the bodily relics were moved to Venice by a wealthy citizen, three of his fingers had been moved to the Cluny Abbey shortly beforehand. The head of Saint Paul the First Hermit was moved from Constantinople to Rome from where it was moved to Prague and then to Karlštejn Castle to be added to the great collection of relics belonging to the Holy Roman Emperor Charles IV.

Louis I of Hungary, with his Austrian and Italian alliance, fought a glorious war against Venice (1379–1381); after the war, the bodily relic of the hermit saint was moved back to Hungary. According to the history of the Order written by Gergely Gyöngyösi, the Emperor himself promised that he would bring back the remains of the Patron of the beloved Pauline Fathers once Venice had been conquered. Even though some of the bones were kept in Venice, Louis I of Hungary kept his promise: the bodily relics were moved to the Royal Chapel in Buda, then to the monastery in Budaszentlőrinc. The hermit saint became the patron saint of Hungary beside the Virgin Mary. His sepulcher became a popular pilgrimage destination, the popularity of which increased when Louis II transported the head relic from Karlštein Castle in 1523.

The popularity of the hermit saint concluded with the birth of several monuments: the pilgrimage caused significant constructions in the monastery in Budaszentlőrinc, where the reddish marble monument of Saint Paul the First Hermit was made by Pauline Father Dénes, a memorial mason. It was Bálint Hadnagy, a Pauline Father and superior general between 1532 and 1536, who edited many manuscripts to create the biography of Saint Paul the First Hermit and wrote down the miracles related to him between 1422 and 1505. Matthias Milcher, a publisher from Buda, published the tome at his own cost in which the text is illuminated by eight small woodcuts with Greek mythological creatures on them. Gergely Gyöngyösi’s work about Saint Paul the First Hermit entitled Decalogus – meaning ten speeches about the denominator of the Order – was first published in Rome and then in Krakow in 1532. He used his sermons told at the Roman Santo Stefano Rotondo as a basis for these speeches. The copy was the property of the noviciate of Saint Barbara’s Church in Częstochowa.

Although the relic was brought to Horné Lefantovce straight after the Battle of Mohács and then to the castle of János Szapolyai in Trenčín by the Pauline Fathers, it was destroyed by a conflagration caused by a strike of lightning in 1527. The Patriarch of Venice sent two separate pieces of the bone relic of Saint Paul the First Hermit in 1999, one for the Province of Hungary and the other for the Province of Poland.

In spite of the adventurous transportation and destruction of the relics, the veneration of Saint Paul the First Hermit is unbroken and continues to this day. His story has inspired several literary works and pieces of fine art throughout history. His processed miracles are not bound to his relics since the Polish named him the patron of the infected in the 18th century because miraculously the Plague did not infect the Pauline Fathers in Częstochowa.