Alkotó pálosok

Pálos könyvkultúra

„A Buda városa feletti Szentlőrinc kolostornak, mely hajdan a rend székhelye volt, most a kőhalmon és szétrombolt falakon kívül más értéke nincs. Felbecsülhetetlen lelki kincseket veszített el a könyvtár.” – írja 1652-ben Nagy Imre pálos novíciusmester az általa vezetni kezdett fogadalmas könyv előszavában. A középkori pálos könyvkultúráról alig maradt kézzelfogható adatunk, csupán ehhez hasonló utalásokat és néhány megmaradt kódexet, régi nyomtatványt ismerünk. A középkor folyamán a pálos szerzetesi életforma még az imádkozást-szemlélődést és a kétkezi munkát tekintette fontosabbnak a szellemi művelődésnél, ez csak a középkor végére és a reneszánsz idejére változott meg.

A XV. században virágzó kódexmásoló műhely volt a Kinizsi család vázsonyi kolostorában. Itt készült többek között a gazdagon díszített Festetics- és a Czech-kódex, mindkettő imádságoskönyv Kinizsi Pál felesége, Magyar Benigna számára. A Czech-kódex egy Szent Ágostonnak tulajdonított, magyar nyelvű óvó imádságot is tartalmaz, amely a korabeli ráolvasásszövegekkel rokon.

1643 után a megújított konstitúció szabályozta a kolostori könyvtárak működését, előírva a szakrendi katalógus vezetését, könyvtárosi teendőket és a tulajdonosi bejegyzések (possessorbejegyzések) szerepeltetését is. Ennek ellenére 1700 előtti pálos könyvjegyzékünk nem maradt fenn, csak a 18. századból ismerjük három kolostor könyvállományát: Lepoglaváét (1727), Pécs-Jakabjegyét (1752–67), és Máriavölgyét, majd pedig a feloszlatáskor készült leltárak adnak számot a gyűjteményekről. Az abolíció során lefoglalt könyvek az Egyetemi Könyvtárba kerültek, ahol egy részük az egyetemi állomány része lett, más részüket pedig II. József egyházpolitikájának megfelelően elárverezték vagy egyszerűen bezúzták.

The culture of books owned by the Pauline Fathers

“The monastery in Szentlőrinc, to the north of Buda, which was once the seat of the Order, now only consists of a pile of stones and destroyed walls. The library has lost invaluable spiritual treasures.” – writes Imre Nagy, a novice master, in 1652 in the prologue to the book of vows which he edited. There is only a handful of information about the Pauline culture of books from the medieval period. We only know of such references and some remaining codices or old printings. During the Middle Ages, in terms of the Pauline way of life, praying, contemplation and manual labor were more important than an intellectual education. This only changed at the end of the Middle Ages and during the Renaissance.

In the 15th century, a successful workshop for scribes was maintained in the monastery in Vázsony of the House of Kinizsi. This is where the vastly illuminated Festetics codex and Czech codex were written, both as prayer books for Benigna Magyar, the wife of Pál Kinizsi. The Czech codex includes a prayer of protection in Hungarian attributed to Saint Augustine which is similar to the other incantation texts at that time.

The reformed constitution after 1643 regulated the management of the libraries in the monastery, specifying the maintenance of a classified catalogue, tasks in the library and the use of registers of possessors. Although no register of books existed before 1700, registers of stock in three monasteries were recorded but only from the 18th century onwards: Lepoglava (1727), Pécs–Jakab-hegy (1752-67) and Máriavölgy. Further details of the collections can be found on the inventories made at the time of the suppression. During the suppression, the confiscated books were transferred to the ELTE University Library where they were partly included in the stock of the library, sold at auctions or simply destroyed due to political ideals about the Church of Joseph II.